Az előzményekhez tartozik, hogy mindkét együttes szerette volna a találkozó időpontját úgy alakítani, hogy lehetőségük legyen a „szomszédban” megrendezett, magyar – norvég férfi olimpiai selejtező megtekintésére, de – sajnálatos módon – ez a törekvésük adminisztratív akadályokba ütközött. A játékoskeretekből hazai oldalon a csapat „eszének” számító Temes Bernadett betegség miatt hiányzott, míg nálunk Kapu Zsófi sérülés, Pártos Orsolya pedig más irányú elfoglaltság miatt maradt ki.

A mérkőzés elején mindhárom átlövőnk tett egy-egy kísérletet arra, hogy az általunk megszokottnál valamivel nagyobb és könnyebb labdával bevegye az ellenfél kapuját, de próbálkozásaik nem jártak sikerrel. Hátul ekkor még elég éberek voltunk: sikerült a komáromiakat olyan lövésekbe kényszeríteni, amelyek hárítására jó esély kínálkozott. Sajnos, a kipattanók egy része az ellenfélnél landolt és a második esélyt már nem hibázták el. Amikor megszereztük a labdát, a lerohanásokat jól vittük fel, és a harmadik hullámban, nagy lendülettel érkező átlövők gólokat tudtak szerezni, így a félidő derekán még nálunk volt az előny. Felállt fal ellen már ekkor is szenvedtünk: a saját szintjénél gyengébben lövő, de még mindig jól asszisztáló Bakonyira jutó nagyobb figyelemből nem tudtunk tőkét kovácsolni, mert a vonalról csak Pécsi találataiban bízhattunk. A félidő végére négy gólra hízott a két csapat közötti különbség.

A második játékrészre mégis optimistán jöttünk ki, hiszen tudtuk, hogy ellenfelünk általában az első 30 percben nyújtja a jobb teljesítményt. Ennek ellenére, a különbség tovább nőtt, ráadásul egy – még bizonytalan kimenetelű – térdsérülés miatt Bakonyit is elveszítettük. Bakacsi jól szállt be a játékba, de amikor sikerült három gólra felzárkóznunk, két játékosunk és a vezetőedzőnk is a kiállítás sorsára jutott. Helyzetünket tovább nehezítette, hogy ellenfelünk a középső zónából bátran vállalkozott felugrásos átlövésre, amivel szemben a hármas védőink és a kapusaink ezúttal is tehetetlenek voltak. Az akarattal most sem volt probléma: küzdöttünk becsülettel, és az ellenfél radarja alatt mozgó Graffy, valamint a kényszerűségből több poszton is bevetett Vajer révén még gólokat is szereztünk, viszont túl sok labdát adtunk el ahhoz, hogy reális esélyünk lett volna a fordításra, így a Komárom „hazaért” az első félidőben kialakított különbséggel.